Megosztás:

A 21. század komoly kihívást állított az Y generáció elé. A mai fiatal felnőttek jelentősen másképp kezdik el a felnőttkort, mint ahogy az előző generációk tették, s így a felnőtté válás folyamatát a legtöbb esetben konstans bizonytalanságérzet, szorongás, feszültség, sőt, akár depresszió is övezheti. Az érintetteknek érdemes lehet egy lépéssel hátrébb, távolabbról szemlélni a világ történéseit, és proaktívan, önismereti fejlesztéssel, tudatossággal felvértezve szembenézni mind az önmaguk, mind a környezet által felállított akadályokkal. Ezen cikkben egy sokak által kutatott szociopszichológiai jelenséget részletezem: ez a kapunyitási pánik.

Egy esettanulmányom készítése során beszélgettem egy nővel, aki jelenlegi egyetemi tanulmányai mellett a hivatásától merőben eltérő részmunkaidős állásban való elhelyezkedésre kényszerült, mert jövőjét mind megélhetési, mind elhelyezkedési szempontokból homály és bizonytalanság fedi. Elmondása alapján a napjait egészen mostanáig gyakran szorongás, félelem, és idegeskedés tölti meg, amelyet feltételezhetően e bizonytalan jövőjével kapcsolatos gondolatai váltanak ki. Nem érez motivációt és affinitást magában arra vonatkozóan, hogy hónapokra, sőt mi több, évekre tervezzen előre, mert még a holnapot sem látja tisztán. Erőt a megküzdéshez a párkapcsolatából és a csoporttársai támogatásából tud meríteni, azonban a kiégés ellen mindez kevésnek bizonyul.

Egy kis személyes kitérő

Amikor én elkezdtem az egyetemet, nem foglalkoztatott igazán a kérdés, hogy a pszichológia tudományának mely területével foglalkozzak majd tanulmányaim befejeztével. Volt, hogy napról napra éltem, a mélyen elnyomott szorongásból eredeztethető halogatással nem kímélve sem lelki, sem fizikai egészségemet. Ahogy a mesterképzés láthatáron volt már, egyre intenzívebb és szorongatóbb feszültséget tapasztaltam, ha a jövőre és az életpályámra gondoltam. Hiába voltak megfelelő tanulmányi eredményeim, hiába adódott számos munkalehetőségem, mégis bizonytalanság fogott el, akármilyen utat is vettem számításba a jövőt illetően. Mindezt pedig nehezen tudtam önmagam részére szánt pozitív megerősítésekkel és átkeretezéssel egyensúlyozni. Alapos önvizsgálat és hosszú önismereti út vezetett odáig, hogy egy adott pillanatban az addigi halogatásra szánt energiáimat a proaktív viselkedésbe illetve a jelen tudatos megélésébe helyezzem át, s ezáltal hozzáfogjak életem és karrierem megtervezéséhez is. Ma már tudom, hogy a generációnk számára nem ismeretlen és a 21. század ingergazdag világához mérten szinte egészségesnek mondható kapunyitási pánikot tapasztaltam meg én is.

Mit is értünk pontosan kapunyitási pánik alatt?

A fiatal felnőttek azon állapotát nevezik kapunyitási pániknak, amely során az egyén a jövője és a rá váró döntések nehézségei miatt retteg, ellentétben az ismertebb kapuzárási pánik jelenségével, amelynél a múlttal kapcsolatos gondolatok, érzések váltanak ki erős szorongást, feszültséget. Emellett a kapunyitási pánikban szenvedő fiatalokat túl sok lehetőség vesz körbe, ez a fajta kiszámíthatatlanság pedig erős bizonytalanságérzetet kelthet bennük, illetve jellemző rájuk a sebezhetőség érzése és az identitáskeresés nehézsége is. Általánosan elmondható, hogy

a kapunyitási pánik érinti a viszonylag hamar munkába álló, de beilleszkedni még képtelen fiatalt, illetve azt is, aki még nem tudja azt sem igazán, hogy mit is kezdjen az életével, ha megkapja a diplomát.

Együtt veszünk ebben részt

Az Y generációra jellemző az a fajta tendencia, hogy a fiatalok másképp kezdik el a felnőttkori életüket, mint ahogy évekkel korábban a szüleik tették. Az iskolai részvétel időtartamának megnövekedésével a felnőtté válás intervalluma is kitolódik, ennek következtében növekszik az első egyetemüket elvégzők átlagéletkora. A felnőtté válás folyamatát ugyanakkor további bizonytalanság fedi: az egyén tanulmányai és munkája nem feltétlenül fedik egymást szakmailag, vagy a pályaválasztási döntései még most sem tisztázódtak. Ráadásul a fontos döntéseket kísérő stressz egyik lehetséges kimenetele a halogatás jelensége, amely további szorongást és feszültséget kelt az egyénben, így

egy negatív spirálba kerülve egyre szorongatóbbá válik a fiatal a számára a felnőtt életszakaszba való átlépés.

Murinkó Lívia szociológus továbbá az alábbi dimenziókban ragadja meg a felnőtté válást, mint folyamatot: az egyén befejezi tanulmányait, vagy közeledik a végzéséhez; munkát vállal felelősségteljesen és vállalja az elköteleződést; képes megteremteni az anyagi önállóságot; tartós párkapcsolatot alakít ki; tervbe veszi a családalapítást.

szorongás
Egyre szorongatóbbá válik a fiatalok számára a felnőtt életszakaszba való átlépés

Értelemszerűen a felnőttség felsorolt elemei mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok, azaz nagyrészt a jelenlegi Y generáció tagjai, kapunyitási szorongást éljenek át. Hogy örülhetne egy végzős egyetemista a ténynek, hogy hamarosan vége a tanulmányainak s a vele járó kötelességeknek, ha emellett rá zúdulnak a 21. századi Magyarország olyan kihívásai, mint a lappangó gazdasági válsággal együttjáró létbizonytalanság, a közösségi médiából áradó társas nyomás, a COVID-járvány miatt viselt pszichés terhek, a klímakatasztrófa, az információ és az ingerek szüntelen bombázása, vagy például a Big Data Diktatúra? A felsorolt kihívásokkal való szembenézés motiváció helyett nyilvánvalóan inkább vált ki erős félelmet és feszültséget az érintettekben.

Nem vagyok annyira sikeres, mint más

Valamennyien életünk nagy részét önmagunk másokhoz való összehasonlítással töltjük el, leginkább tudattalanul. E pszichológiai mechanizmus a közösségi média megjelenésével olyannyira megerősödött, hogy a felhasználók mentális egészsége is megsínyli már. A legveszélyeztetettebb csoport minden bizonnyal a kamaszok és a fiatal felnőttek, ugyanis “nem csupán” az önértékelésükre, a hálaérzetükre, az általános pszichés jólétükre van káros hatással a mások mutatta önkép, hanem arra is, ahogy saját életükre, személyiségükre, eredményeikre, sikereikre tekintenek. Mások sikereit látván az ember nem feltétlenül kap motivációt arra, hogy ő maga is tegyen lépéseket a céljai felé, sőt: felerősödik benne a negatív érzelem azt illetően, hogy nem elég jó, nem elég sikeres, nem elég jól vezeti az életét. Ez szorongáshoz, motivációvesztéshez, s halogatáshoz, tétlenséghez vezethet. Egy 22 éves egyetemista, aki egyébként szorgalmasan halad tanulmányaival, úgy érezheti, hogy elkésett az élettel, csak mert a közösségi médiákon egyes kortársai valamilyen területen esetleg plusz kvalitással, eredménnyel, vagy egy általa vágyott élethelyzettel rendelkezik.

közösségi média
Önmagunk másokhoz való összehasonlítása a közösségi média térnyerésével megerősödött
Semmivel sem vagy elkésve

Fontos tudatosítani, hogy semmivel sem vagy elkésve. Lehet, hogy a jelenlegi élethelyzet vagy önkép, amellyel rendelkezel, nem egyezik a vágyottal, de ez nem is jelenti azt feltétlenül, hogy nem haladsz a kitűzött céljaid felé. Abból nem vonható le semmilyen következtetés sem a személyiségedre vonatkozóan, hogy jelenleg még nincs egy jól fizető állásod az egyetem mellett, nincs évek óta tartó párkapcsolatod, amelyre családot alapozhatsz, nincs autód vagy éppen jogosítványod. Ez csupán annyi jelent, hogy máshol és másképp tartasz a társadalmunk által kollektívan megalkotott ideális életvezetésben. Amíg más ember valahol többet mutat fel, minden bizonnyal vannak olyan hiányosságai vagy olyan területek, ahol te jeleskedsz. Ha egy láthatatlan üvegfalon keresztül tétlenül azt követed, hogy más hogyan vezeti az életét, akkor érdemes lehet ettől az üvegfaltól egy lépésnyire meghátrálni.

Önreflexió, proaktivitás és tudatosság a kulcs mindenhez

Önvizsgálattal, önreflexióval felfedheted önmagad számára, hogy melyek azok a vágyott viselkedésminták, célok, és élethelyzetek, amelyek a kiteljesedésedhez és a lelki jólétedhez elvezethetnek, és melyek azok, amelyeket káros és mérgező módon tudattalanul más identitását tükrözve magadévá tettél. Mindezek tisztázásával már közelebb kerülhetsz életed megtervezéséhez, a tudatos, proaktív mindennapokhoz, s a függetlenebb, szabadabb, káros viselkedésminták nélküli élethez. Teddy Roosevelt szavaival élve:

Az összehasonlítás az öröm tolvaja.

Felhasznált irodalom:
  • Molnár, É. (2014). A kapunyitási pánik jelenségének vizsgálata a debreceni egyetemisták körében. Metszetek – Társadalomtudományi folyóirat, 1:359-371.
  • Murinkó, L. (2009). Első elköltözés a szülői házból. In: Spéder, Zs. (szerk.) Párhuzamok Anyaországi és erdélyi magyarok az ezredfordulón. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet.
  • Somlai, P. (2007). A posztadoleszcensek kora. In: Somlai, P. (szerk.): Új ifjúság. Budapest, Napvilág Kiadó.
  • Szvetelszky, Zs. (2005). A kapunyitási pániktól a nagymama-elméletig. Budapest, Pont Kiadó.
  • Tari, A. (2011). Z generáció. Budapest, Tercium Kiadó.
  • Vaskovics, L. (2000). A posztadoleszcencia szociológiai elmélete. Szociológiai szemle, 10(4).
  • Vida, K. (2011). A kezdődő felnőttkor és a kapunyitási pánik. In: Puskás- Vajda Zsuzsa és Lisznyai Sándor (szerk.). Ifjúságkutatás és tanácsadás. A pszichológiai tanácsadás tudományos alapjai. FETA könyvek 6.
Megosztás: