Megosztás:

A hatékony célkitűzés és a már kitűzött célok teljesítése nélkül üressé válna az életünk. Nem tartana ott az emberiség, ahol tart – nem hasonlíthatná magát az alkotó Istenhez, nem hívhatná magát az evolúció csúcsának, és az állatias ösztönök szintjén megelégedne az étel-ital-szex háromszög által nyújtott dopamin-adaggal. Az ember viszont nem elégedett meg ennyivel, ironikus módon többre vágyott, emiatt is különböztetheti meg magát a többi állatfajttól: képes a szimbolikus gondolkodásra, az ösztöneinek tudatos kontrollálására, a metakommunikációra. Emellett képes a végzett tevékenységeket csupán a tevékenység végzéséből eredő örömért cserébe elvégezni, belülről fakadó motiváció által pedig a kitűzött céljai felé önmagát nagyobb teljesítményre sarkallni. Kollektíve a felsorolt tulajdonságainknak köszönhetően tartunk ott, ahol tartunk.

Friss olvasási élményeim közé tartozik Viktor E. Frankl …mégis mondj igent az életre! című könyve. Elöljáróban Frankl személyéről annyit említenék, hogy a pszichológia tudományának egyik legmeghatározóbb szakembere, az egzisztenciális pszichológiai irányzat megalapozója és a logoterápia megalkotója. Szakmai életét megkérdőjelezhetetlenül és kiemelkedő mértékben befolyásolta az, hogy túlélte a holokausztot. A mostoha (minden bizonnyal nincs szó, amely leírhatná…) körülmények között folyamatos önismeretet gyakorolt, és igyekezte elkerülni, hogy állatias szintre redukálódjon a viselkedése. Memoárjaiban és az élményei által megalapozott tanulmányaiban arra a konklúzióra jutott, hogy

nem csupán az alkotó és az élvezettel teli, hanem a szenvedéssel kipárnázott életnek is van értelme.

Szó szerint idézve: “Ha az életnek egyáltalán van értelme, akkor a szenvedésnek is kell legyen értelme.” Ez az állítás alapozza meg Frankl pszichológiai szakmai alapelveit. A szóban forgó könyvben ugyanakkor azon gondolatait is kifejti, amelyek szerint az ember úgy élhet örömteli életet, ha azt értelmes feladatokkal és elérhető, de kihívást jelentő kitűzött célokkal tölti meg.

Jelen cikkben ugyanakkor nem szeretnék filozófiai fejtegetésekbe és pszichológiai ideák kitárgyalásába bocsátkozni. Sőt, kifejezetten két lábbal maradok a tudomány földjén: Fred C. Lunenburg amerikai kutató 2011-es tanulmányára hivatkozva körbejárom a célkitűzés folyamatát, illetve a célok elérését segítő körülményeket és módszereket. Lunenburg egyébként a tanulmány nagy részét Locke célkitűzési elméletére alapozza.

Hatékony célkitűzés: a SMART módszer

Egy cél teljesítésének sikeressége nagymértékben függ az adott cél kitűzésének módszerétől. A szakirodalom kiemelt néhány olyan irányelvet, amelyet figyelmesen betartva optimális körülményeket teremthetünk meg önmagunk számára ahhoz, hogy sikeresen haladhassunk célunk elérése felé. A következőkben bemutatott módszer nagyban épít a SMART célkitűzés módszerére, amely a hatékony célkitűzés alapja.

Legyen specifikus

Egy helyes formában kitűzött cél kellően konkrét illetve specifikus. Például az nem kézzelfogható állítás, ha azt mondom, hogy “szeretnék fejlődni a szakmámban”. Milyen téren és milyen szempontból szándékozom fejlődni? Pontosan mit követel meg a szakmám? A “szeretnék” szó sem jelöl teljes mértékű elkötelezettséget és kellő határozottságot, amely a cél eléréséhez mindenképp szükséges. Ezzel ellentétben az alábbi kijelentés egy határozott és specifikus célkitűzésnek minősülhet: “A szakmai fejlődésem érdekében elvégzek a következő negyedévben egy prezentációs képességet fejlesztő képzést.”

Legyen kihívással teli, de elérhető

Ha a cél eléréséhez szükséges erőfeszítés meghaladja a képességeinket, akkor vagy kiégünk valamikor a folyamat közben, vagy már a legelején elveszítjük minden motivációnkat ahhoz, hogy megtegyük az első lépéseket. Ugyanakkor az sem célravezető, ha nem találunk kellő kihívást a célteljesítés során. Ilyenkor általában egyszerűen megunjuk a cselekvést. Az tehát az ideális, ha a célok eléréshez kapcsolható feladatok kellő kihívást jelentenek, de nem is merítik ki minden erőforrásunkat. Hasonló feltételek szükségesek a flow-élmény eléréséhez is.

Legyen mérhető

Fontos, hogy a kitűzött cél valamilyen objektív mérőszámhoz kapcsolható legyen. Ilyen módon tudjuk biztosítani az előrehaladásunk számszerű követését. A mindennapokban például kifejezetten hasznos mindez a testsúlyváltozásra vonatkozó szándék esetén. Világosan megmérhetjük a pillanatnyi tömegünket, kitűzhetünk egy óhajtott célt, majd előre meghatározott napokon elvégezzük az újramérést a folyamat során.

Legyen releváns

Nem csupán a sikeres célteljesítés szempontjából, hanem további célok kitűzéséhez is elengedhetetlen, hogy a cél fontos és vonzó legyen számunkra. Ha a cél vonzó jövőképet biztosít, ha az elért eredmények ténylegesen örömmel töltenek el bennünket, akkor megteremtjük magunknak a belülről fakadó (intrinzik) motivációt, amely a további lépések megtételére, a figyelem fenntartására, és a teljesítmény növelésére sarkall.

Legyen időhöz kötött

Az elkötelezettségünk fenntartása érdekében fontos, hogy a célkitűzés során határozzunk meg egy reális határidőt. Érdemes figyelnünk arra, hogy egy alapértelmezetten 10 hetes prezentációs képzést, amelyre rugalmasan oszthatjuk be az időnket, ne 4 hétbe akarjunk besűríteni, de ne is 2 évet szánjunk rá. Nem segít a mondás, miszerint jobb később, mint soha…

Kapjunk vagy adjunk magunknak visszajelzést

A rendszeres visszajelzések segítik a teljesítmény növelését a cél felé történő előrehaladás során. Ehhez ugyanakkor szükséges, hogy az időszakos visszajelzés lehetőséget biztosítson számunkra arra, hogy a teljesítmény növelése érdekében elengedhetetlen módosításokat elvégezzük a folyamatban. Természetesen egyéni cél esetén nem könnyű önmagunknak visszajelzést adni. Az ugyanakkor segíthet, ha meghatározunk bizonyos mérföldköveket, amelyek elérése esetén önreflektív módon áttekintjük, hogyan alakult eddig a célteljesítés, és milyen változtatások lehetnek szükségesek ahhoz, hogy a következő mérföldkőig hatékonyabban dolgozzunk.

Fontos!

A célokkal kapcsolatos kutatások jelentős hányadát a munka- és szervezetpszichológia területén végezték és végzik is a mai napig. Habár a kutatási kérdések és a vizsgálati feltételek eltérhetnek a szakirodalomban, általában egy fő szándék mozgatja a kutatókat: hogy feltárják, melyek azok a – vezetés oldaláról megteremtett – feltételek, motiváló tényezők, és körülmények, amelyek a munkavállalók minél hatékonyabb és sikeresebb célelérését segítik. Ugyanakkor a tárgyalt módszereket nyugodt szívvel átültethetjük a mindennapi, egyéni életünkre is – rendszeres önreflexióval és lelkiismeretességgel önmagunk számára is biztosíthatunk magas teljesítményt és sikeres célteljesítést.

Az értelmes és örömteli élet felé vezető úton

Mi szükséges tehát ahhoz, hogy egy célt sikeresen elérhessünk? A hatékony célkitűzés érdekében fontos, hogy ne akarjunk egyszerre mindent elérni most azonnal. Egyrészt ésszerű látnunk a nagy egészet, másrészt elengedhetetlen, hogy a célteljesítés folyamatát mérföldkövekre és kisebb egységekre bontsuk. A mérföldkövek és a kisebb feladatok lehetőséget biztosítanak számunkra arra, hogy a szükséges módosításokat ezekben az időegységekben elvégezzük. A motiváltságunkat és az elkötelezettségünket segíti, ha a cél és az óhajtott eredmények elérése számunkra ténylegesen releváns, és a célkitűzéskor kellően specifikus is. Nem utolsó sorban pedig figyeljünk arra, hogy az erőforrásainkhoz mérten a célteljesítés szolgáltasson nekünk kihívást, de maradjon elérhető is a végső célunk. A jól felépített célok magukban foglalják a számunkra legelemibb szinten érdekes feladatokat, amelyek pedig egy értelmes és örömteli életet alapoznak meg a mindennapokban.


Felhasznált irodalom:

Lunenburg, F. C. (2011). Goal-setting theory of motivation. International Journal of Management, Business, and Administration, 15(1).

Megosztás: