Az elmúlt években a köznyelvben elterjedt egy megnevezésében újnak mondható, de történelmileg viszonylag régre nyúló jelenségnek a megjelölése: ez a „fake news”. 2020-ban a fake news körbevesz minket mindenhol, lépten-nyomon követ, behálóz, befolyásol, manipulál bennünket. Hatással van a gondolkodásunkra, az értékítéleteinkre, a megnyilvánulásainkra, s viselkedésünkre is. Évszázadunk negyedénél az ember egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy a média különböző csatornáinak információhalmaza között kiszűrje a temérdek félrevezető, butító, és egyúttal lekicsinyítő tartalmat, hogy ezáltal az elméjét objektív, edukáló, tájékoztató, és ténylegesen tápláló ismeretekkel lássa el.
Helyesen gondoljuk azt, ha azt állítjuk, hogy a fake news gyakorlatilag politikai termék, amely a különböző politikai oldalak önös érdekeinek megfelelően a saját világképüket, gondolkodásmódjukat, értékítéleteiket hivatott rákényszeríteni valamennyi médiacsatornán keresztül a tartalmat fogyasztókra. A fake news definíciója persze túlmutat a politikán: formailag akképpen felépített egységes információs anyagok, amelyek a szerkesztői normákat – a tartalom pontosságának és hitelességének feltételeit – elhagyva, információs és kommunikációs rendellenességekkel összefüggésbe hozhatóak. Magyarán minden olyan nyilvános publikált tartalom, amely szándékosan vagy épp nem szándékosan az olvasó megtévesztését, félrevezetését, sőt, manipulációját szolgálja, fake news-nak tekintendő.
Mindannyian ki vagyunk téve a Fake News manipulációjának
Kutatások szerint kétfajta ember létezik a tartalomfogyasztási szokásokra vonatkozóan: a reflexív nyitottsággal jellemezhető és a reflektív nyitottsággal jellemezhető egyének. Ezen megnevezések természetesen inkább egyfajta hajlamot tükröznek: a reflexívek gyakrabban és szívesebben működnek alacsony kognitív szinten, és nem fordítanak sok energiát az információk alapos feldolgozására, sőt, egyszerűen befogadják azokat kritikus gondolkodás nélkül. Ezzel szemben a reflektívek hajlamosabbak kérdésekkel, érvekkel, önálló gondolatokkal ütköztetni a befogadott információkat, és így egy megszűrt, szisztematikusan feldolgozott információs anyaggal gazdagítják önmagukat. Ez azonban nem kizárólagos megkülönböztetés: a reflexívek is képesek az információk alapos feldolgozására, és a reflektíveknek sincs mindig motivációjuk és energiájuk arra, hogy mindig mindent szűrjenek és kritikus szemüvegen át nézzenek.
Mindazonáltal a fake news előbbi típusra épít, s ehhez számos pszichológiai eszközt felhasznál.
Elsősorban az befolyásol leginkább, ha az adott fake news beépít a mondanivalójába a fogyasztó számára pozitív érzéseket kiváltó elemeket. Például, egy kormánypárti szavazónak már annyi is elég lehet, ha az adott tartalomban fel van tüntetve a mindenkori miniszterelnök neve (akár többször is), s ezen felül a szövegkörnyezetbe megemelkedett, büszkeséggel összefüggésbe hozható érzéseket kiváltó szavakat ágyaznak be. Az is erősíti a fake news hatóerejét, ha a tartalmát és alapvetően a kontextusát gyakran látjuk, például folyton szembe jön velünk a lehető a legtöbb és legváltozatosabb kommunikációs csatornán (híroldalak, napilapok, internetes hirdetések, plakátok). Továbbá természetesen hajlamosabbak vagyunk az olyan tartalmak manipulációjának áldozatául esni, amelynek szerzője vagy kiadója általunk kedvelt, vagy esetleg szakértőnek mutatja magát.
Ezen manipulációs eszközöket figyelembevéve nem véletlen, hogy a populizmus is erősen épít a fake news-ra.
A Fake News, és ami mögötte van
Az utóbbi évek alatt a közösségi oldalak robbanásszerű és rohamos térnyerésével a fake news terjedése is meredek tendenciába fordult, s ezzel már nem csupán egyéni, hanem össztársadalmi szinten is kifejti hatását. Gyakorlatilag bárkinek lehetősége van arra, hogy egy általa létrehozott felületen név nélkül, forrást mellőzve, számonkérésre és visszajelzésre hanyag tekintettel közvetítsen megtévesztő, félrevezető ismereteket. Hazai téren is nagy számban vannak olyan álszakértői vagy áltudományos oldalak, amelyek hasonló külföldi weboldalakról anyagot gyűjtve terjesztik az inkorrekt információkat.
A Fake News tulajdonképpen négy összetevő elemből áll: az alkotóból/tartalom szerzőjéből és terjesztőjéből, a célpontok halmazából, a tartalomból, és a kommunikációs csatornából. Az alkotó, valamint a terjesztő nem csupán ember lehet, hanem (az ember által alkotott) automatikus, kifinomult technikával kifejlesztett algoritmusokon alapuló internetes robot, s a fake news terjedéséért nagy mértékben ezek a bizonyos botok a felelősök. Célpont gyakorlatilag bárki lehet, aki a felületes kognitív feldolgozás révén fogékony lehet a terjesztett (hamis) tartalmakra: fiatalok, idősek, átlag szavazók, s így tovább. A tartalom nem csupán a tényleges, gondolatokat, érzelmeket, értékítéleteket, viselkedést tartalmazó és befolyásoló tartalmat foglalja magába, hanem a formaiságot is, tehát hogy milyen további médiatartalmakat ölel fel, milyen dizájn veszi körül, milyen felületen jelenik meg. A kommunikációs csatorna azt jelöli, hogy a Fake News milyen felületen terjed, pl. közösségi oldalakon, TV-ben, vagy napilapokban.
Járjunk nyitott szemmel, és tegyünk fel kérdéseket
Érdemes megemlíteni néhány gyakorlati tanácsot az olvasók számára, amelyek segítségével könnyebben el lehet igazodni a zajjal nagy mértékben ellepett internet digitális ösvényein.
- Vegyük szemügyre a teljes tartalmat, ne elégedjünk meg egy néhány szavas bevezetővel. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ne dőljünk be egy click-baitnek. Lehet, hogy szinte semmi nem támasztja alá azt a tartalomban, ami egy bevezetőben, vagy egy figyelemfelkeltő hangzatos címben megjelenik.
- Ellenőrizzük le a tartalom forrását, hitelességét. Egy figyelmes tartalomgyártó ügyel arra, hogy az ismeretek és információk, amelyeket közvetít, visszakövethetőek és hitelesek legyenek. Ha van rá időnk és lehetőségünk, tekintsünk rá egy-egy, a tartalomhoz mellékelt megjelölt forrásra. Azt is tehetjük, hogy megnézzük, más platform vagy tartalomgyártó is tájékoztat hasonló vagy megegyező információkról.
- Tekintsünk kritikusan, tegyünk fel kérdéseket. Sőt, akár azt is mondhatjuk, tekintsünk az információkra hideg fejjel. A Fake News egyik jellegzetessége, hogy igyekszik a tartalomfogyasztó érzelmeire hatást gyakorolni, ezért ha valamiről azt gondoljuk, hogy túl ijesztőnek, félelmetesnek, meghökkentőnek, vagy akár viccesnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor kezeljük óvatosabban a kapott információhalmazt.
Kihívás, azonban teljesíthető
Nem kérdés, hogy valóban mindannyian ki vagyunk téve a Fake News jelenségének folytonos és szüntelen befolyásának. Olyan mély tudatalatti szinteken képes megvetni lábát mindazon hatalmas információhalmaz, amelyek nap mint nap, percről percre bombáznak bennünket, hogy a hatásuk szinte számunkra észrevétlenül manifesztálódik a mindennapi viselkedésünkben, a világ dolgaival kapcsolatos attitűdjeinkben. S ezért nem mindegy, hogy ezen információk kártékonyak és félrevezetőek, vagy tudásunkat gazdagítják, tájékozottságunkat növelik. Láthattuk a Fake News mögött rejlő struktúrát és a pszichológiai mechanizmusokat, s azt is, hogy az ilyen tartalmak kiszűrésére fontos, hogy ne csupán reflexíven, hanem reflektíven, nyitottan reagáljunk. Járjunk tehát nyitott szemmel, és tájékozódjunk nem megtévesztő, ámde hiteles, biztos, jóindulatú forrásból.
Felhasznált szakirodalom:
Lazer, D. M. J., Baum, M. A., Benkler, Y., Berinsky, A. J., Greenhill, K. M., Menczer, F., … Zittrain, J. L. (2018). The science of fake news. Science, 359(6380), 1094–1096.
Pennycook, G., & Rand, D. G. (2019). Who falls for fake news? The roles of bullshit receptivity, overclaiming, familiarity, and analytic thinking. Journal of Personality.
Rapp, D. N., & Salovich, N. A. (2018). Can’t We Just Disregard Fake News? The Consequences of Exposure to Inaccurate Information. Policy Insights from the Behavioral and Brain Sciences, 5(2), 232–239.
Zhang, X., & Ghorbani, A. A. (2019). An overview of online fake news: Characterization, detection, and discussion. Information Processing & Management.
